Simontornyai bőrgyár
A mezőváros fejlődését a bőripar letelepedése és kiteljesedése biztosította hosszú időn keresztül.
A Morvaországból származó Fried Salamon tímármestert gróf Styrum Károly hívta és telepítette le a mezővárosban. Az új iparos 1780-tól az uradalom tulajdonában lévő volt vármegyeház raktárhelyisA mezőváros fejlődését a bőripar letelepedése és kiteljesedése biztosította hosszú időn keresztül.
A Morvaországból származó Fried Salamon tímármestert gróf Styrum Károly hívta és telepítette le a mezővárosban. Az új iparos 1780-tól az uradalom tulajdonában lévő volt vármegyeház raktárhelyiségeit használhatta műhelyként, s cserében vállalta az elhullott állatok bőrének kikészítését. Ez az egyezség mindkét félnek megfelelt, így Fried Salamon Simontornyán maradt, s tímárműhelye képezte a későbbi bőrgyár csíráit. Ellátta a helybéli és a környékbeli csizmadiákat bőrrel. Erről ill. a bőrkereskedés nehézségeiről szól a vármegyei Protocollum 1823-as bejegyzése, ami szerint kiállíttatott egy adóslevél „Stefaits István Pincehelyi Csizmadia mesternek 130 frul mellyekkel Fried Salamonnak tartozik…”égeit hasÚjdonságokználhatta műhelyként, s cserében vállalta az elhullott állatok bőrének kikészítését. Ez az egyezség mindkét félnek megfelelt, így Fried Salamon Simontornyán maradt, s tímárműhelye képezte a későbbi bőrgyár csíráit. Ellátta a helybéli és a környékbeli csizmadiákat bőrrel. Erről ill. a bőrkereskedés nehézségeiről szól a vármegyei Protocollum 1823-as bejegyzése, ami szerint kiállíttatott egy adóslevél „Stefaits István Pincehelyi Csizmadia mesternek 130 frul mellyekkel Fried Salamonnak tartozik…”